Hiába citromos ragacs, ugyanolyan marad

Neonfények az utcák kirakatain
közönyösen szemlélik
bámészkodóik csodálkozó arcát.
Málnahabos fagylaltot nyom elébük
rugalmas bőrű mesztic kislány,
vacsorából andalgó párocska
vörösboros leheletét szagolják.
Kéthetente változik a megvilágított áru
alattuk. Aszaltszilva után sötétbordó szín jön,
majd citrom cukorselymes ragaccsal.
Mintha nem is érdekelné őket a változtatás.
Mindig ugyanazon arcuk' mutatják a neonfények,
kirakatok ablakán.

Zöld csillám

Jaj, most mi van? Nincs lábam. Csúszok, meg mászok. Araszolok. Elkerülnek az emberek, ha meglátnak. Hmm.
... nem is olyan csúnya ez a zöld szín, ami beborít... élénk, üde, friss... pici szőreim meg a nap felé szőkülnek... ha megázok, csillogok... nem is vagyok olyan rút...
Araszolok.
... szép is vagyok, meg csúnya is... végülis, mindenki jó, meg rossz is... hernyó vagyok... se szép, se csúf, se jó, se rossz... hernyó.
Éljen, hernyó vagyok!
... nedvességet iszom, ropogós leveleket rágcsálok, nomeg...
Araszolok.
Jaj, csak ne fájna így a hátam. Szép, mondhatom! Púpom nőtt. Már csak ez hiányzott! Púpos hernyó vagyok.
... egyébként, jobban lecsurog rólam a víz, ha megázok, s formásabb is vagyok... nagyobbat hullámzok, miközben...
Araszolok.
Ó, de fáj ez a púp!
Mi ez? Szárnyam nőtt a púp alatt!
... biztos' a sok zöld levél miatt...
Araszolnék én... de nem megy! Felszállítottak pilléim a magasba és kiszínesedtem!
Ki érti ezt?
Pillangó lettem!